Ma egy "gumi" süteményt teszek közszemlére. Az egy dolog, hogy az ostyalap úgy megszívta magát a közte lévő töltelékkel, hogy tényleg olyan lett mint a gumi, de nem azért adtam neki a "gumi" jelzőt, hanem mert nem igazi sütemény, ugyanis nem kellett megsütni. Ez 1 mondat volt :) Azon gondolkoztam eme "sütemény" készítésekor, hogy vajon a széle belefér e a sütiszéle kategóriába. De aztán úgy döntöttem, hogy igen. Két okból is:
1. Az ostyalapot is megsütötte valaki ha nem is én. Ugye? Mér' nem? De. Így végül is sütemény.
2. Amikor a gyerekek a homokozóban a körteformába vizes homokot tesznek és a homokozó szélén lévő betonperemre kirakják, akkor anyuka odamegy és azt mondja: "Jaj de finom ez a süti! Mit csináltál Petike? Süti-süti-süticskét?" Aztán persze a szülő úgy tesz, mintha megkóstolná...
Szóval ezen okokat átgondolva a fentiek szerint döntöttem, és elküldtem a képeket a Sütiszélének :)
Na szifon válltáska!
Fernando